blog








Kicsavart valóság

Ki kezdte a nézőpont (áthagyományozott nézőpont?) csavargatását? A marxista ideológia, mondván, a dolgok szemlélete (valóságértelmezésünk) a feje tetejéről a talpára kívántatik állíttatni. Szép metaforája egy erőszakos akaratnak. A csavargatás azonban ezzel (a marxizmussal) nem ért véget, újabb élethelyzetek újabb és újabb metaforákat kívánnak, hogy az egyébként szellemi dolgokban nem annyira jártasak (a hülyék vagy hülyébbek) is megértsék. A klímát (sic!) kell megmenteni, ez (lenne) a legfontosabb, csak azután (soha?) jöhet minden egyéb. Persze, hasonló a séma (a "samesz" különbözik). Miért nem akkor mindenki magán (saját magán) kezdi, miért mindig (és mindig) a más(ik)on. Miért (és miért emberemlékezet óta) ? "Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?" (Mt,7.3) Ez is képes beszéd (metafora), de nem erőszakos. Nem osztja fel a valóságot (világot), hanem rámutat, hogy a saját szemléletünkkel van (általában és újra és újra) a baj ("bűn"), azon kellene kezdeni (változtatni); ez a miénk, semmi más - a (külső) valóság (természet) semmiképp.
"Ceterum censeo ... (viridem etcetera) esse delendam."