blog








Harminc ezüstpénz

Ennyi volt Júdás árulásának ára. Akkoriban ennyi pénzt adtak egy rabszolgáért is. Nem az összeg a fontos, lehet akármennyi, több, vagy kevesebb: az árulás bűn, Dante szemléletében az árulók, "akik bennük bízókat csalnak meg" a Pokol IX. körében, az elesett lelkek hierarchiájában legalul, az ördög, Dis társaságában bűnhődnek. Az árulás maga azonban Júdás példájával nem szűnt meg, lényegében változatlanul jelen van életünkben. És talán ma is, mint Júdás esetében, a legfájóbb, hogy a "kiválasztottak" (akikre sokat bíztak) lesznek árulók, mert "pénzért a nemből is igent csinálnak" (Dante). Mélyebb értelme van mindennek, de talán a leglényegesebb, hogy újra és újra elárulják Istent. Sorolhatnánk a végtelenségig az árulás helyszíneit, még keresztény egyházunkban is annak legfelsőbb tisztségeiig. Nem véletlen figyelmeztet Máté a következőre: "Legyen a ti beszédetek: igen igen nem nem; ami ezeknél több, a gonosztól van."(Mt.5:37) Amikor korona-járványról beszélnek, és a globális, kommunista-jellegű, istentelen világuralomra gondolnak, vagy demokráciát hirdetnek elszántan, és közben különféle bábkormányok mögött a háttérhatalomra gondolnak, vagy akár az egy választópolgár egy szavazat elvét hirdetik, és a digitális manipuláció rengeteg, nehezen tetten érhető lehetőségére gondolnak. Nem félik Istent, mert nem hisznek benne. Pedig kellene. Szekularizált ("sokszínű", "gender", "egy-vallású", "materialista", "marxista", "liberális", "illiberális" "globalizált" stb.) világunkban együgyűségnek tűnnek Dante szavai: "Ó mily igaz vagy, Isten nagy hatalma! / bosszuddal a bünöst, hogy eltalálod". A XVII. században még hazánkban is félték Isten haragját. Szenczi Molnár Albert így énekli: "De ki érti az te haragodat? / Csak az, azki féli hatalmadat." Legyen Júdás bűnhődése újabb és újabb figyelmeztetés: "Júdás, az Iskarióti / Feje benn van, lába kilóg a száján." És legyen számunkra a "hit a remélt dolog, mint valóság; / a hit a láthatatlan bizonyosság" (Dante)!