blog








Kádár és Orbán

Lehet-e egyáltalán két (ennyire?) különböző történelmi korszakot összehasonlítani? Persze, miért ne, meg lehet próbálni. És ha ezt megtesszük, mindjárt a mélyébe vághatunk, mert a "felszínen" egyáltalán nem találunk hasonlóságokat. A fenti Kádár-kép 1963-ból való, amikor Orbán maga született. Más történelmi korhoz tartoznak, más keretrendszerben bontakozott ki politikai karrierjük. Nem is ragadnék le a személyes, jellembeli hasonlóságoknál sem, mint pl. mindketten megtagadták közvetlen múltjukat: Kádár szolnoki beszédében megtagadta 56-ot, Orbán hátat fordított saját liberális meggyőződésének. Valóban? Talán, de ugyancsak talán ez lehetne az összehasonlítás kiindulópontja: a hegeli dialektikával úgy jellemezhetnénk ezt az elemet, hogy "megszüntetve megőrizve". Kádár politikája az adott (lehetséges) történelmi keretek között viszonylagos szabadságot jelentett: nem voltunk igazán szabadok, de mégis, mintha ... Ezt az életérzést nevezték aztán "gulyás-kommunizmusnak". Nem is gondoltuk úgy "hétköznapilag" (nem filozófikusan), hogy valamikor vége lesz (lehet). Valami hasonló érzésem van Orbán esetében is, bár nehezebb megfogni a dolgot, mint a Kádár-rendszert illetően. Megvan viszont összekötő elemként a szabadság illuziója, hogy nekünk (úgy, ahogy) jobb, mint ... Nem tökéletes a rendszer, de ... És közben el-elvagyunk (faltól-falig), megszokjuk, megszeretjük, és ha még elég ideig tart, "apánként" fogunk felnézni fő vezetőnkre, úgy mint régen, mint mindig is. Most, a világméretű vírusos elhülyülés közepette, a Kommunista Internacionálé szerepét átvevő WHO-parancsuralmi-rendszer közepette, jó tudni, hogy kicsi országunk jól áll a nemzetközi megmérettetésben: megbízható szövetségesek vagyunk úgy, hogy egy kicsit ki-kilógatjuk magunkat a sorból. Mindez pedig (látszólag) elég a nagy szabadságról álmodó illuzió táplálására.