Leny\u0171g\u00f6z\u0151, hogy Abodyt szellemileg mi minden foglalkoztatja.: \u00cdr sz\u00e9pirodalmi kritik\u00e1k mellett zenekritik\u00e1kat is, \u00e9rdekli az iskola\u00fcgy, felv\u00e1zolja az emberi szenved\u00e9lyek k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sz\u00edntereit: a versenyp\u00e1ly\u00e1t, a kocsm\u00e1kat, a “zacit” \u00e9s a bolhapiacot, de megpr\u00f3b\u00e1lkozik maga is a novell\u00e1val \u00e9pp\u00fagy, mint a dr\u00e1m\u00e1val vagy a humoreszkkel – m\u00e9gis egyetlen hangja van csup\u00e1n: \u00f6nmaga. “\u00d6ndokument\u00e1l\u00e1s: ennyi a m\u0171v\u00e9szet.” – vallja egy interj\u00faban. Minden, ami \u00f6nmag\u00e1n k\u00edv\u00fcli, csak arra kell neki, hogy \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t felkeltse, gondolatait valamilyen ir\u00e1nyba elind\u00edtsa. \u00c9ppen ez\u00e9rt nem is a t\u00e9ma fontos az \u0151 eset\u00e9ben, hanem sokkal ink\u00e1bb az a szellemi kaland, ahogyan t\u00fall\u00e9p a t\u00e9m\u00e1n , vissza \u00f6nmag\u00e1hoz. Ha csak a t\u00e9m\u00e1ra figyel\u00fcnk, Abody k\u00f6nyvei egy szellemi vegyeskeresked\u00e9s k\u00e9p\u00e9t mutatj\u00e1k, ha azonban \u00e9szrevessz\u00fck az \u00edr\u00f3i sz\u00e1nd\u00e9kot is, r\u00e1tal\u00e1lunk a m\u0171vek rendez\u0151elv\u00e9re: Abody B\u00e9l\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
Abody mindenekel\u0151tt kritikusk\u00e9nt tal\u00e1lja meg legink\u00e1bb a saj\u00e1t hangj\u00e1t. Nagy felt\u0171n\u00e9st kelt Indulatos utaz\u00e1s<\/em> (1957) c. els\u0151 k\u00f6tete, amelynek tanulm\u00e1nyai \u00e9s cikkei eszt\u00e9tikai gondolkod\u00e1s\u00e1nak friss \u00fajszer\u0171s\u00e9g\u00e9t mutatj\u00e1k. A tanulm\u00e1nyk\u00f6tet rendk\u00edv\u00fcli \u00e9rdeme, hogy a maga szenved\u00e9lyes m\u00f3dj\u00e1n a dogmatizmus ellen veszi fel a harcot. “Az igazs\u00e1g m\u00e9g nem m\u0171v\u00e9szet!” – ez Abody eszt\u00e9tik\u00e1j\u00e1nak kiindul\u00f3pontja. J\u00f3 \u00e9rz\u00e9kkel, biztos k\u00e9zzel v\u00e1lasztja ki az 50-es \u00e9vek tucatirodalm\u00e1b\u00f3l azokat az \u00edr\u00f3kat, akiknek m\u0171vein az \u00faj kritika megk\u00f6zel\u00edt\u00e9si m\u00f3dszereir\u0151l k\u00e9pet adhat: N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3t \u00e9s Juh\u00e1sz Ferencet, ill. Benj\u00e1min L\u00e1szl\u00f3t \u00e9s a p\u00e1lyakezd\u0151 Garai G\u00e1bort mindenekel\u0151tt. Sz\u00e1mtalan cikke \u00edr\u00f3dik emellett a kritika szabads\u00e1g\u00e1nak v\u00e9delm\u00e9ben, “a kritika m\u00f3dszereinek sz\u00e1ma korl\u00e1tlan (…) nemcsak a szillogizmus bizony\u00edt. Bizony\u00edt az igazs\u00e1gcsiholta sz\u00e9p besz\u00e9d (…) a nagy gondolatok egyszer\u0171s\u00e9ge (…) \u00f6sszetetts\u00e9ge is” – vallja egyhely\u00fctt. Sz\u00f3t emel k\u00f6nyvkiad\u00e1sunk szabads\u00e1ga \u00e9rdek\u00e9ben is, ami – ha az 50-es \u00e9vek kiad\u00f3i szeml\u00e9let\u00e9re, a sok kell<\/em>-kiadv\u00e1nyra, az eg\u00e9szs\u00e9ges ar\u00e1nyok felborul\u00e1s\u00e1ra gondolunk – megint csak valami nagyon \u00fajszer\u0171 \u00e9s fontos k\u00f6vetel\u00e9s volt.<\/p>\n\n\n\n \u00dajabb tanulm\u00e1nyk\u00f6tete, a Saulus vagy Paulus<\/em> (1968) l\u00e9nyeg\u00e9ben ezt az utat folytatja. Felfedez m\u00e9g ugyan Abody n\u00e9h\u00e1ny \u00edr\u00f3t ill. kritikust a maga sz\u00e1m\u00e1ra, mint pl. Keller Andort, F\u00fcst Mil\u00e1nt, B. Nagy L\u00e1szl\u00f3t, B\u00e1lint Gy\u00f6rgy\u00f6t \u00e9s Aldous Huxleyt, szeml\u00e9letm\u00f3dja az Indulatos utaz\u00e1s<\/em> m\u00e1ig helyt\u00e1ll\u00f3 felismer\u00e9sein alapul. “Nem lehet\u00fcnk meg az elvis\u00e9g polariz\u00e1l\u00f3 ereje n\u00e9lk\u00fcl: j\u00f3 \u00e9s rossz , progressz\u00edv \u00e9s retrogr\u00e1d, korszer\u0171 \u00e9s avult k\u00f6z\u00f6tt nincs fegyversz\u00fcnet.” – \u00edrja. Ez az \u00edt\u00e9lkez\u0151 szigor l\u00e9nyeg\u00e9ben novell\u00e1iban, dr\u00e1m\u00e1iban, s\u0151t humoreszkjeiben is \u00e9ppen \u00fagy jelen van, mint kritik\u00e1iban.<\/p>\n\n\n\n A F\u00e9lid\u0151 (1975) tanulm\u00e1nyai , kritik\u00e1i ehhez k\u00e9pest m\u00e1r sok \u00fajat nem hoznak. Kevesebb a felfedez\u00e9s, \u00e9s egyre t\u00f6bb benne az ism\u00e9tl\u00e9s, a kor\u00e1bbi k\u00f6tetekb\u0151l \u00e1tvett \u00edr\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n A sz\u00e9pirodalmi kritik\u00e1k, kritikat\u00f6rt\u00e9neti tanulm\u00e1nyok mellett Abody jelent\u0151s zenekritik\u00e1kat is \u00edr, f\u0151k\u00e9nt a “Muzsika” c. lap munkat\u00e1rsak\u00e9nt… Ezeket az \u00edr\u00e1sokat kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl egyfajta pedag\u00f3giai, nevel\u00e9si sz\u00e1nd\u00e9k jellemzi, els\u0151sorban a zene szeretet\u00e9t igyekeztek a legsz\u00e9lesebb r\u00e9tegekbe is beoltani. Az opera fellegv\u00e1rai<\/em> (1963) c. ismeretterjeszt\u0151. munk\u00e1j\u00e1ban \u00edgy vall a zen\u00e9hez f\u0171z\u0151d\u0151 viszony\u00e1r\u00f3l Abody: “A zene nem \u00fcnnep, k\u00fcl\u00f6nleges alkalom a csillog\u00e1sra vagy kikapcsol\u00f3d\u00e1sra, hanem l\u00e9tsz\u00fcks\u00e9glet.” A Gyere velem oper\u00e1ba<\/em> (1973) ugyancsak ezt a viszonyt j\u00e1rja k\u00f6r\u00fcl “teljesen ny\u00edlt, pontosan megfogalmazhat\u00f3 pedag\u00f3giai, s\u0151t propaganda c\u00e9llal.” (Abody B.)<\/p>\n\n\n\n A kritik\u00e1kkal szemben Abody sz\u00e9pirodalmi pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sai m\u00e1r kev\u00e9sb\u00e9 meggy\u0151z\u0151ek. Novell\u00e1i (P\u00e1rbesz\u00e9d a szenttel,<\/em>1960) sokszor csak \u00f6tletek, gondolati kiindul\u00f3pontjait \u00e1ltal\u00e1ban nem siker\u00fcl Abodynak a cselekm\u00e9ny k\u00fcl\u00f6n\u00f6ss\u00e9g\u00e9ben feloldania. M\u00e9g a nagyon rossz novell\u00e1kban is szembet\u0171n\u0151 ugyanakkor az a humoreszkek szeml\u00e9let\u00e9vel rokon von\u00e1s, hogy Abody el\u0151szeretettel “csavar” egyet a t\u00f6rt\u00e9neten, nem el\u00e9gszik meg a dolgok egyik, lehets\u00e9ges oldal\u00e1val, mindj\u00e1rt a fon\u00e1kj\u00e1t is l\u00e1tni szeretn\u00e9.<\/p>\n\n\n\n A k\u00f6tet k\u00e9t legjobb novell\u00e1ja a c\u00edmad\u00f3 P\u00e1rbesz\u00e9d a szenttel<\/em> \u00e9s a L\u00e9lekveszt\u0151n,<\/em> amelyb\u0151l k\u00e9s\u0151bb dr\u00e1ma is k\u00e9sz\u00fcl. Mindk\u00e9t novella t\u00f6rt\u00e9nelmi szerepeket vizsg\u00e1l, m\u00e9gpedig hat\u00e1rozott, egy\u00e9rtelm\u0171 moralit\u00e1ssal. A P\u00e1rbesz\u00e9d a szenttel<\/em> az er\u0151szak elleni tiltakoz\u00e1snak azt a m\u00f3dj\u00e1t \u00edt\u00e9li el, amit a szent testes\u00edt meg: “K\u00f6teless\u00e9gem a tiltakoz\u00e1s meg\u00edr\u00e1s\u00e1ig terjed” – vallja \u0151 maga, a h\u00e1zba bet\u00f6r\u0151 katon\u00e1kkal szemben azonban m\u00e1r k\u00e9ptelen b\u00e1rmif\u00e9le tiltakoz\u00e1sra, s\u0151t – csakhogy \u00f6nmag\u00e1t mentse – feladja a l\u00e1togat\u00f3j\u00e1t. A L\u00e9lekveszt\u0151n<\/em> c. novella szint\u00e9n egyetlen, j\u00f3l megv\u00e1lasztott helyzetb\u0151l, egyfajta didaktikus egy\u00e9rtelm\u0171s\u00e9ggel bontja ki p\u00e1rbesz\u00e9dekbe b\u00fajtatott mondanival\u00f3j\u00e1t. Egy n\u00e9met tiszt megk\u00f6t\u00f6z\u00f6tt embert sz\u00e1ll\u00b4\u00dfit egy cs\u00f3nakban a foly\u00f3 t\u00fals\u00f3 partj\u00e1ra, majd miut\u00e1n a cs\u00f3nak \u00e1t\u00e9rt, kiv\u00e9gzi fogly\u00e1t. Ebbe a r\u00f6vid cselekm\u00e9nybe \u00e1gyaz\u00f3dik be a tiszt \u00e9s fogoly k\u00f6z\u00f6tti p\u00e1rbesz\u00e9d, amely ellentmondani l\u00e1tszik a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9snek, hiszen a tiszt az, aki hol k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g, hol pedig v\u00e1dol: “-Mondja, mi\u00e9rt gy\u0171l\u00f6lnek? (…) \u00c9n nem gyilkoltam! (…) Emberek maguk? (…) Nem \u00e9n v\u00e9geztem ki, hanem \u0151. \u00c9n csak a jelent\u00e9st \u00edrom al\u00e1.” Abody ezzel is az \u00f6n\u00e1ltat\u00f3, \u00f6nigazol\u00f3 hazugs\u00e1gokat igyekszik leleplezni. Ugyanazt p\u00e9ld\u00e1zza a L\u00e9lekveszt\u0151n<\/em>, mint a P\u00e1rbesz\u00e9d a szentte<\/em>l: a nyelvi kifejez\u00e9s, a k\u00f6zl\u00e9s mindig t\u00f6k\u00e9letlen, csakis a val\u00f3s\u00e1g t\u00e9nyei jelentik a teljes bizonyoss\u00e1got.<\/p>\n\n\n\n Abody dr\u00e1m\u00e1i a Nyomoz\u00e1s<\/em> (1970) c. k\u00f6tetben jelennek meg, ami annyiban rendhagy\u00f3, hogy a k\u00f6tet a dr\u00e1m\u00e1k mellett a szerz\u0151i komment\u00e1rokat is tartalmazza. Abody dr\u00e1mai term\u00e9se nemcsak sz\u00ednvonal\u00e1t illet\u0151en, de sz\u00e1mszer\u0171leg is szeg\u00e9nyes. A L\u00e9lekveszt\u0151<\/em> a hasonl\u00f3 c. novella alapj\u00e1n k\u00e9sz\u00fclt, \u00edgy a k\u00e9t v\u00e1ltozat problematik\u00e1ja megegyezik. A Nyomoz\u00e1s<\/em> Milt\u00e9nyi professzor “lenni vagy nem lenni” (Abody) konfliktus\u00e1t \u00e1br\u00e1zolja. Milt\u00e9nyi fi\u00e1t letart\u00f3ztatj\u00e1k, \u00e9s azzal zsarolj\u00e1k a professzort, hogy fia \u00e9let\u00e9\u00e9rt cser\u00e9be adja oda tal\u00e1lm\u00e1ny\u00e1t, azt a rep\u00fcl\u0151g\u00e9ptervet, amelynek megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1val a hatalom tal\u00e1n \u00fajabb ezreket \u00f6lhetne meg. A professzor nem megy bele az alkudoz\u00e1sba, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl \u00f6ngyilkos lesz. A Rabok<\/em> c. r\u00e1di\u00f3j\u00e1t\u00e9k ugyancsak a polg\u00e1ri szereplehet\u0151s\u00e9gek vizsg\u00e1lata, csakhogy n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, mint a Nyomoz\u00e1s<\/em> t\u00f6rt\u00e9n\u00e9si ideje, a val\u00f3s\u00e1g kegyetlenebb szor\u00edt\u00e1s\u00e1ban j\u00e1tsz\u00f3dik. Murak\u00f6zy \u00e1llamtitk\u00e1r a m\u0171 f\u0151szerepl\u0151je, aki miut\u00e1n a nyilasok letartoztatj\u00e1k, \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e1ll szemben a t\u00f6rt\u00e9ntekkel: “Hogy az \u00f6rd\u00f6gbe lehet az, hogy itt vagyok, \u00e9s azok tartanak itt, akiket szolg\u00e1ltam?” A Cs\u00e1sz\u00e1rn\u00e9 \u00faj ruh\u00e1ja<\/em> c. \u00fczemi szat\u00edra \u00e9s a Szeg\u00e9ny j\u00f3 Billy<\/em> c. kom\u00e9dia m\u00e1r a Mindent bele<\/em> (1970) humoreszkjeivel \u00e9s szatirikus \u00edr\u00e1saival mutatnak rokons\u00e1got. Ezekben a m\u0171vekben szint\u00e9n a szeml\u00e9let k\u00f6z\u00f6s, az, hogy a dolgokat a fon\u00e1k oldal\u00e1r\u00f3l l\u00e1ttatja Abody. A Szeg\u00e9ny j\u00f3 Billy<\/em>ben a k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 ker\u00fcl k\u00f6z\u00e9ppontba, \u00e9s l\u00e1zad m\u00e1sok n\u00e9pszer\u0171s\u00e9ge ellen. A humoreszkek ennek a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb v\u00e1ltozatait v\u00e1zolj\u00e1k a rekl\u00e1msz\u00f6vegek \u00e9s \u00fajs\u00e1gh\u00edrek kiford\u00edt\u00e1s\u00e1t\u00f3l eg\u00e9szen a kit\u0171n\u0151 \u00e1llatszat\u00edr\u00e1kig.<\/p>\n\n\n\n A szitu\u00e1ci\u00f3k a legv\u00e1ltozatosabbak, a legv\u00e1ratlanabbak, mondanival\u00f3juk m\u00e9gis ugyanaz: a maguk m\u00f3dj\u00e1n Abody val\u00f3s\u00e1gl\u00e1t\u00e1s\u00e1t, probl\u00e9ma\u00e9rz\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t dokument\u00e1lj\u00e1k. Itt is igaz, amit Abody B\u00e9la egy interj\u00faban \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l \u00e1ll\u00edt: “\u00c9n k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le helyzetekbe eresztem be magam, mint egy h\u0151m\u00e9r\u0151t. Azt\u00e1n megn\u00e9zem, hogy meddig szaladt a higanysz\u00e1l.”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Leny\u0171g\u00f6z\u0151, hogy Abodyt szellemileg mi minden foglalkoztatja.: \u00cdr sz\u00e9pirodalmi kritik\u00e1k mellett zenekritik\u00e1kat is, \u00e9rdekli az iskola\u00fcgy, felv\u00e1zolja az emberi szenved\u00e9lyek k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sz\u00edntereit: a versenyp\u00e1ly\u00e1t, a kocsm\u00e1kat, a “zacit” \u00e9s a bolhapiacot, de megpr\u00f3b\u00e1lkozik maga is a novell\u00e1val \u00e9pp\u00fagy, mint a dr\u00e1m\u00e1val vagy a humoreszkkel – m\u00e9gis egyetlen hangja van csup\u00e1n: \u00f6nmaga. “\u00d6ndokument\u00e1l\u00e1s: ennyi a m\u0171v\u00e9szet.” … <\/p>\n