Magyar Imre, mint a budapesti orvostudom\u00e1nyi egyetem belgy\u00f3gy\u00e1sz-professzora az irodalmat \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban a kult\u00far\u00e1t sohasem v\u00e1lasztotta el a sz\u0171kebb szakmai probl\u00e9m\u00e1kt\u00f3l, s\u0151t el\u0151ad\u00e1saiban, essz\u00e9iben, tanulm\u00e1nyaiban azt igyekezett mindig is bizonygatni, hogy az orvosnak ahhoz, hogy a szakm\u00e1j\u00e1t hivat\u00e1snak \u00e9rezze, egyre t\u00e1gabb horizontokat kell megismernie, meg kell szereznie azt a k\u00e9pess\u00e9get, hogy gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dni tudjon az \u00e9let sz\u00e9ps\u00e9geiben. Nem el\u00e9g, ha az orvos tiszt\u00e1ban van bizonyos szakmai r\u00e9szletk\u00e9rd\u00e9sekkel, mindig az eg\u00e9sz emberre kellene figyelnie. Ehhez pedig ismernie kell imm\u00e1r a szakm\u00e1n t\u00fali nagyobb \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9seket is. “Ennyi ismeret megszerz\u00e9s\u00e9nek egyetlen lehets\u00e9ges m\u00f3dj\u00e1t a sz\u00e9pirodalomban l\u00e1tom” – vallja Magyar Imre.<\/p>\n\n\n\n
A p\u00e9lda, amit Magyar Imre orgosgener\u00e1ci\u00f3knak adott, tiszteletet parancsol: figyelme \u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se a sz\u0171kebb szakmai k\u00e9rd\u00e9seken t\u00fal \u00e9pp\u00fagy kiterjed az orvos-beteg viszonyra, a n\u0151v\u00e9rek munkak\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeire, az \u00fcgyint\u00e9z\u00e9si b\u00fcrokr\u00e1ci\u00e1ra, mint a nagy orvos-el\u0151d\u00f6kre, a nyelvi k\u00f6zl\u00e9s ellaposod\u00e1s\u00e1ra vagy a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb kultur\u00e1lis esem\u00e9nyekre (Kozmikus s\u00e9rt\u0151d\u00e9s<\/em>, 1968; Kor\u00e1nyi S\u00e1ndor<\/em>, 1970; St\u00edlusgyakorlat<\/em>, 1971; Behrens doktor \u00e9s t\u00e1rsai,<\/em> 1980).<\/p>\n\n\n\n K\u00e9t kor\u00e1bban \u00edrt reg\u00e9nye is (Ruth<\/em>, 1971; Judit<\/em>, 1973) els\u0151sorban ebben az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben jelent\u0151s: egy-egy \u00f3testamentumi t\u00f6rt\u00e9netet form\u00e1lnak \u00fajra, teh\u00e1t ennyiben a kult\u00fart\u00f6rt\u00e9net egy mozaikja a t\u00e1rgyuk, nem pedig a k\u00f6zvetlen szeml\u00e9let; m\u00e1sr\u00e9szt ugyanakkor a tanulm\u00e1nyokhoz hasonl\u00f3an az \u00e9let sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, sz\u00ednekben, form\u00e1kban gazdag eg\u00e9sz\u00e9t visszhangozz\u00e1k. Figyelemre m\u00e9lt\u00f3 az a nem eg\u00e9szen k\u00f6vetkezetesen v\u00e9gigvitt pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s, ahogy Magyar Imre reg\u00e9ny\u00e9ben az elbesz\u00e9l\u0151i n\u00e9z\u0151pontot relativiz\u00e1lja. A Judit<\/em> elbesz\u00e9l\u0151 \u00e9n<\/em>je nem az \u00edr\u00f3, hanem egy Id\u0151tlen Kr\u00f3nik\u00e1s, aki egyr\u00e9szt a szent sz\u00f6vegekre hagyatkozik, m\u00e1sr\u00e9szt komment\u00e1lja azokat. A Ruth<\/em> c. reg\u00e9nyben pedig Hill\u00e9l, Ruth szolg\u00e1ja lesz az elbesz\u00e9l\u0151. \u00e9n<\/em>, akinek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t egy \u00fajabb elbesz\u00e9l\u0151. \u00e9n<\/em> tal\u00e1lja meg, \u00e9s adja k\u00f6zre. Az enyhe ir\u00f3ni\u00e1nak, ami mindk\u00e9t reg\u00e9nyben \u00e9rezhet\u0151, ez a k\u00f6zvetetts\u00e9g az alapja.<\/p>\n\n\n\n Magyar k\u00e9t \u00f6n\u00e9letrajzi t\u00e1rgy\u00fa reg\u00e9nye k\u00f6z\u00fcl a Tanuls\u00e1gos utaz\u00e1s<\/em> (1969), amely a saj\u00e1t munkaszolg\u00e1latos megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sait mes\u00e9li el, kev\u00e9sb\u00e9 siker\u00fclt: t\u00fal sok benne a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyes le\u00edr\u00e1s, \u00e9s nagyon kev\u00e9s a reflexi\u00f3, a le\u00edrt val\u00f3s\u00e1g \u00e9rtelmez\u00e9se.<\/p>\n\n\n\n Az \u00e9vsz\u00e1zad gyermeke <\/em>(1980) viszont Magyari Imre legkit\u0171n\u0151bb m\u0171ve, egy humanista eszm\u00e9lked\u00e9s\u00e9nek t\u00f6rt\u00e9nete. A reg\u00e9nyben helyenk\u00e9nt Proustra, Kosztol\u00e1nyira, Karinthy Frigyesre eml\u00e9keztet\u0151 hangulatok, nyugtalan \u00e1lmok sz\u00f6vev\u00e9ny\u00e9b\u0151l fel-felvillan a csal\u00e1dtagok \u00e9letsorsa, a gyermek Magyari Imre k\u00fcl\u00f6n\u00f6s vonzalmai, egy polg\u00e1ri \u00e9letforma \u00e9rt\u00e9kei \u00e9s r\u00e9szben a csal\u00e1don k\u00edv\u00fcli vil\u00e1g is, els\u0151sorban mint az \u00e9rtelmetlens\u00e9gek \u00e9s el\u0151\u00edt\u00e9letek vil\u00e1ga.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Magyar Imre, mint a budapesti orvostudom\u00e1nyi egyetem belgy\u00f3gy\u00e1sz-professzora az irodalmat \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban a kult\u00far\u00e1t sohasem v\u00e1lasztotta el a sz\u0171kebb szakmai probl\u00e9m\u00e1kt\u00f3l, s\u0151t el\u0151ad\u00e1saiban, essz\u00e9iben, tanulm\u00e1nyaiban azt igyekezett mindig is bizonygatni, hogy az orvosnak ahhoz, hogy a szakm\u00e1j\u00e1t hivat\u00e1snak \u00e9rezze, egyre t\u00e1gabb horizontokat kell megismernie, meg kell szereznie azt a k\u00e9pess\u00e9get, hogy gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dni tudjon az \u00e9let … <\/p>\n