Aki annyira \u00edzig-v\u00e9rig mai \u00edr\u00f3, mint Simonffy, viszonylag r\u00f6vid id\u0151 alatt is sokat v\u00e1ltozik. M\u0171faj\u00e1t tekintve ugyan pr\u00f3z\u00e1ja szinte kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl csakis a novell\u00e1ra, elbesz\u00e9l\u00e9sre korl\u00e1toz\u00f3dik, \u00edr\u00f3i l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dja az \u00e9vek sor\u00e1n elm\u00e9ly\u00fcl, letisztul.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r korai novell\u00e1i (L\u00e1zad\u00e1s reggelig<\/em>, 1975) is az emberi kapcsolatokat kutatj\u00e1k egyfajta mor\u00e1lis t\u00fcrelmetlens\u00e9ggel, h\u0151sei egyt\u0151l egyig valami m\u00f3don l\u00e1zad\u00f3 fiatalok, akik egyed\u00fcl sz\u00e1llnak szembe k\u00f6rnyezet\u00fck hazug erk\u00f6lcseivel. Simonffyt itt m\u00e9g kiz\u00e1r\u00f3lag ez a l\u00e1zad\u00f3 gesztus \u00e9rdekli, novell\u00e1i \u00e9ppen ez\u00e9rt v\u00e1zlatosak, elnagyoltak, \u00e9ppen csak jelzik a konfliktust. A c\u00edmad\u00f3 L\u00e1zad\u00e1s reggelig<\/em> ennek a “csakaz\u00e9rtis”-mor\u00e1lnak legjellegzetesebb p\u00e9ld\u00e1ja. A novella fiatal asztalosseg\u00e9d f\u0151h\u0151se, miut\u00e1n felh\u00e1borodva hallja, hogy szakmunk\u00e1s t\u00e1rsai a k\u00f6z\u00f6sen v\u00e9gzett munk\u00e1\u00e9rt neki kevesebb p\u00e9nzt akarnak adni, saj\u00e1tosan, t\u00f6bbletmunk\u00e1val l\u00e1zadozik. Az, hogy a l\u00e1zad\u00e1s mindig valamilyen tev\u00e9kenys\u00e9get, cselekv\u00e9st jelent, sohasem reflexi\u00f3t, jellemz\u0151 Simonffy t\u00f6bbi h\u0151s\u00e9re is. A Szerezz bar\u00e1tokat<\/em> elbesz\u00e9l\u0151 \u00e9n<\/em>je verekedik, mert \u00fcresnek tal\u00e1lja a h\u00e1zibulin lehets\u00e9ges emberi kapcsolatokat, a Hat ujj<\/em> elbesz\u00e9l\u0151je h\u00e1tat ford\u00edt egy munkahelyi k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gnek, amely nem fogadja be a cig\u00e1ny munkat\u00e1rsat, A Csupasz Idegen<\/em> c. novella fiataljai pedig dacolva minden megszok\u00e1ssal \u00e9s megalkuv\u00e1ssal k\u00e9nyszer\u00edt a p\u00e9nzes \u00fczletembert arra, hogy az emberi \u00e9rintkez\u00e9s legelemibb szab\u00e1lyait betartsa.<\/p>\n\n\n\n A novell\u00e1k egy m\u00e1sik t\u00edpusa sz\u00fcl\u0151 \u00e9s gyermek szembe\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1ban bontja ki az eml\u00edtett tematik\u00e1t. Az otthoni hazugs\u00e1gok, a sz\u00fcl\u0151k durvas\u00e1ga, k\u00f6vetkezetlens\u00e9ge \u00e9ppen a gyermek kialakul\u00f3ban l\u00e9v\u0151 erk\u00f6lcsi tudat\u00e1t zavarja meg legink\u00e1bb: “A bitang k\u00f6ly\u00f6k \u00e9rt\u00e9krendje felborult. Elvesztette a j\u00f3 \u00e9s rossz fogalm\u00e1t. Meg\u00e9rtette, hogy a meg\u00edt\u00e9l\u00e9s sohasem az elk\u00f6vetett rosszas\u00e1gt\u00f3l, hanem valamif\u00e9le pillanatnyi \u00e1llapott\u00f3l f\u00fcgg, amit kedden meg\u00faszott, az szerd\u00e1n h\u00e1rom-n\u00e9gy pofonba ker\u00fclhet.” (A bitang k\u00f6ly\u00f6k<\/em>) A fi\u00fa eleinte m\u00e9g l\u00e1zadozik, v\u00e9lem\u00e9nyt mond sz\u00fcleir\u0151l, s\u0151t meg is sz\u00f6kik, k\u00e9s\u0151bb azonban egyre ink\u00e1bb alkalmazkodik \u0151 is sz\u00fclei “mor\u00e1lj\u00e1hoz”: hazudik, csavarog \u00e9s gar\u00e1zd\u00e1lkodik. Az Egym\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl<\/em> c. novell\u00e1ban a rideg csal\u00e1di k\u00f6rnyezet elleni “l\u00e1zad\u00e1s” \u00fajabb, pozit\u00edv alternat\u00edv\u00e1j\u00e1t v\u00e1zolja fel Simonffy Andr\u00e1s: Barack apja helyett a h\u00e1z egyik lak\u00f3j\u00e1hoz h\u00faz, akivel felszabadultan elj\u00e1tszadozik, az apa, miut\u00e1n r\u00e1j\u00f6n erre a titkos bar\u00e1ts\u00e1gra, hirtelen megv\u00e1ltozik, nagyobb t\u00fcrelemmel k\u00f6zeledik a gyermekhez: “Hallotta az apja dorombol\u00f3 hortyog\u00e1s\u00e1t. Semmi baj – gondolata dolga, \u00e9s a R\u00f3kaverseny t\u00e1bl\u00e1j\u00e1n a starthoz \u00e1ll\u00edtotta a b\u00e1bukat. Amikor a k\u00e9k kutya megel\u0151zte a pirosat, apja bej\u00f6tt, \u00e9s le\u00fclt mell\u00e9. -Melyik vagy? – k\u00e9rdezte. – A piros – felelte a fi\u00fa.”<\/p>\n\n\n\n Simonffyt \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb Egy remek nap<\/em> (1973) c\u00edmen megjelent \u00fajabb novell\u00e1sk\u00f6tet\u00e9ben tov\u00e1bb foglalkoztatja sz\u00fcl\u0151k \u00e9s gyermek viszonya. Az \u00e1ldozat <\/em>pl., amely egy hetedikes kisfi\u00fa tragikus sors\u00e1t besz\u00e9li el, m\u00e1r j\u00f3l mutatja azonban azokat a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geket is, amelyek ezt a k\u00f6tetet a kor\u00e1bbiakt\u00f3l megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti; egyr\u00e9szt r\u00e9szletez\u0151bb les finomabb lesz a novella k\u00f6rnyezetrajza, m\u00e1sr\u00e9szt viszont komorabb eg\u00e9sz vil\u00e1ga. A kis J\u00f3zsi m\u00e1r a legcsek\u00e9lyebb form\u00e1ban sem k\u00e9pes a l\u00e1zad\u00e1sra, \u0151 teljes m\u00e9rt\u00e9kben a k\u00f6rnyezete \u00e1ldozata. Nemcsak nevel\u0151apja gy\u0171l\u00f6li a kisfi\u00fat, hanem eg\u00e9sz iskolai k\u00f6rnyezete is: az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k oszt\u00e1lyidegennek b\u00e9lyegzi, oszt\u00e1lyt\u00e1rsai pedig \u00e1lland\u00f3an elverik. Simonffy r\u00f6vid, pontos mondatai ebb\u0151l az alaphelyzetb\u0151l r\u00f6p\u00edtik a sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171 trag\u00e9dia fel\u00e9 a cselekm\u00e9nyt: “Egyetlen gondolata ez volt: \u00b4Sz\u00f6kni!\u00b4. Len\u00e9zett. A telep udvar\u00e1t \u00e1rva villanyk\u00f6rte vil\u00e1g\u00edtotta meg, j\u00f3l l\u00e1tta a macskak\u00f6vek nyirkos p\u00f3kh\u00e1l\u00f3j\u00e1t. Az ereszcsatorna el\u00e9rhet\u0151 t\u00e1vols\u00e1gban vonult lefel\u00e9. A sz\u00e9kr\u0151l kil\u00e9pett a p\u00e1rk\u00e1nyra…” A trag\u00e9di\u00e1t csak sejtj\u00fck a hirtelen t\u00e1madt csendb\u0151l. J\u00f3zsika sorsa azonban tov\u00e1bbra is ott bujk\u00e1l valahol az emberi tudat s\u00f6t\u00e9t zugaiban: “A legrosszabb m\u00e9gis, amikor egym\u00e1s t\u00e9tova, fegyelmezetlen pillant\u00e1saiban ismerj\u00fck fel J\u00f3zsik\u00e1t. – Ilyenkor m\u00e1r-m\u00e1r felki\u00e1ltan\u00e1nk, hogy valami fontos dolgot mondjunk, de azt\u00e1n les\u00fctj\u00fck a szem\u00fcnket, vagy m\u00e1shova n\u00e9z\u00fcnk, \u00e9s igyeksz\u00fcnk \u00fajra elfelejteni \u0151t.”<\/p>\n\n\n\n Az Egy remek nap <\/em>novell\u00e1i, mint m\u00e1r a L\u00e1zad\u00e1s hajnalig<\/em> c. k\u00f6tet\u00e9 is, tematikusan a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bbek, m\u00e9gis tal\u00e1n a “hi\u00e1ny\u00e9rzet” \u00e1ll\u00edtja \u0151ket szorosan egym\u00e1s mell\u00e9. K\u00e1roly \u00e9s a k\u00fclf\u00f6ldre szakadt Eszter ifj\u00fas\u00e1guk k\u00f6z\u00f6s eml\u00e9keit keresik, mindhi\u00e1ba (Sima lesz\u00e1ll\u00e1s<\/em>), Ak\u00e1c G\u00e1bor, a fiatal, kezd\u0151 tan\u00e1r egy vid\u00e9ki tan\u00e1rt\u00e1rsas\u00e1gban hi\u00e1ba keresi az egy\u00e9rtelm\u0171s\u00e9geket, csak intrik\u00e1ra \u00e9s k\u00e9pmutat\u00e1sra lel (Idegen v\u00e1rosban<\/em>), D\u00e1vid pedig, aki megromlott h\u00e1zass\u00e1g\u00e1t\u00f3l menek\u00fcl, ifj\u00fakora boldogs\u00e1g\u00e1t kutatja a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zban, a paraszti \u00e9let t\u00e1rgyaiban: “D\u00e1vid meg mentette volna a r\u00e9gi kacatokat: lop\u00f3t\u00f6k\u00f6t, csanakot, k\u00f6cs\u00f6g\u00f6t, sulykot, mintha ezekkel a t\u00e1rgyakkal k\u00f6r\u00fclv\u00e9ve mag\u00e1t \u00fagy \u00e9rezn\u00e9: m\u00e9g kapaszkodik valamibe, a d\u00f6ng\u00f6lt, kem\u00e9ny f\u00f6ld van a l\u00e1ba alatt.” (A nagyev\u0151<\/em>) Term\u00e9szetesen ez is csak ill\u00fazi\u00f3, ezt D\u00e1vid is nagyon j\u00f3l tudja. Ennek a kett\u0151ss\u00e9gnek a hat\u00e1r\u00e1n bomlik ki a novella legszebb r\u00e9sze, D\u00e1vid b\u00facs\u00faja az \u00e9desanyj\u00e1t\u00f3l: Amikor integettek, hogy m\u00e1r be kell sz\u00e1llnia, lehajolt anyj\u00e1hoz, hogy megcs\u00f3kolja. Bel\u00fclr\u0151l hirtelen r\u00e1ki\u00e1ltott valaki: \u00b4Most l\u00e1tod utolj\u00e1ra! Most l\u00e1tod utolj\u00e1ra!\u00b4 Ledobta a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t, s vadul megszor\u00edtotta a v\u00e9kony kis testet. – Elmegy\u00fcnk oda, megl\u00e1tod, elmegy\u00fcnk – hadarta -, napozni fogsz, \u00e9n meg kiszolg\u00e1llak, j\u00f3 v\u00f6r\u00f6s borok vannak arra … – Tenyerei k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtotta arc\u00e1t, \u00fagy ford\u00edtotta a l\u00e1mpa f\u00e9nye fel\u00e9. A szemeit, gondolta k\u00e9ts\u00e9gbeesetten, legal\u00e1bb a szemeit jegyezzem meg.”<\/p>\n\n\n\n Az ugyanitt megjelent S\u00e1trak melege c. kisreg\u00e9ny szint\u00e9n valamif\u00e9le hi\u00e1ny\u00e9rzetb\u0151l ind\u00edtja a cselekm\u00e9nyt. Jakab \u00c1d\u00e1m leszerel a katonas\u00e1gt\u00f3l, \u00e9s egyszerre minden idegen lesz k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, civilbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt katonat\u00e1rsai \u00e9pp\u00fagy, mint otthona, ahol idegen asszony \u00e9s egy megv\u00e1ltozott lak\u00e1s fogadja. Nem \u00e9rti a h\u00fag\u00e1t, aki f\u00e9rjhez akar menni egy ellenszenves fiatalemberhez, \u00e9s a saj\u00e1t menyasszony\u00e1t sem, aki id\u0151k\u00f6zben f\u00e9rjhez ment valaki m\u00e1shoz. Valami megszakad m\u00falt \u00e9s jelen k\u00f6z\u00f6tt, eml\u00e9kek tolulnak fel \u00e9s nem tudja a mozaikokat \u00f6sszeilleszteni, r\u00e1d\u00f6bben, hogy “hazug sz\u00f6vets\u00e9gben teltek \u00e9veik”, semmit nem tudtak meg egym\u00e1s titkaib\u00f3l. Az \u0151szintes\u00e9get, az egy\u00e9rtelm\u0171s\u00e9get szomjazza \u0151 is, ez\u00e9rt az \u0151szintes\u00e9g\u00e9rt tudja szeretni Zsuzs\u00e1t, aki ny\u00edltan felfedi el\u0151tte \u00e9lete nagy titk\u00e1t: a saj\u00e1t m\u00faltj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n A S\u00e1trak meleg\u00e9<\/em>vel rokon a k\u00f6tet k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl legjobb novell\u00e1ja , A medve\u00f6l\u0151 fia<\/em>, amelynek h\u0151se, D\u00e1vid, apj\u00e1nak, a h\u00edres medve\u00f6l\u0151nek a hi\u00e1ny\u00e1t \u00e9rzi sz\u00fcntelen\u00fcl, a titkot, azt, hogy nem ismerte a saj\u00e1t apja rejt\u00e9ly\u00e9t. “Akik \u00fagy vesztett\u00e9k el apjukat, hogy elfelejtett\u00e9k meginni vele azt az \u00fcveg bort, tudj\u00e1k, mit \u00e9rzett D\u00e1vid. Mintha \u00fcres lapk\u00e9nt fek\u00fcdne el\u0151tte a medve\u00f6l\u0151 \u00e9lete.” Ez a hi\u00e1ny\u00e9rzet hajtja D\u00e1vidot apja nyomdokain, akad\u00e1lyokon kereszt\u00fcl, az ismeretlen fel\u00e9, oda, ahol a dolgok a maguk egyszer\u0171s\u00e9g\u00e9ben t\u00e1rulnak fel. A tiszta leveg\u0171j\u0151 havas cs\u00facsok felfedez\u00e9se valamik\u00e9ppen Simonffy \u00edr\u00f3i p\u00e1ly\u00e1j\u00e1t is jelenti, “Most \u00e9rinti meg el\u0151sz\u00f6r \u00e9let\u00e9ben a hideg \u00e9s a csend sz\u00e9ps\u00e9ge \u00e9s nyugalma” – mondhatn\u00e1nk r\u00f3la \u00e9pp\u00fagy, mint ahogy \u0151 jellemzi fiatal h\u0151s\u00e9t, D\u00e1vidot.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Aki annyira \u00edzig-v\u00e9rig mai \u00edr\u00f3, mint Simonffy, viszonylag r\u00f6vid id\u0151 alatt is sokat v\u00e1ltozik. M\u0171faj\u00e1t tekintve ugyan pr\u00f3z\u00e1ja szinte kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl csakis a novell\u00e1ra, elbesz\u00e9l\u00e9sre korl\u00e1toz\u00f3dik, \u00edr\u00f3i l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dja az \u00e9vek sor\u00e1n elm\u00e9ly\u00fcl, letisztul. M\u00e1r korai novell\u00e1i (L\u00e1zad\u00e1s reggelig, 1975) is az emberi kapcsolatokat kutatj\u00e1k egyfajta mor\u00e1lis t\u00fcrelmetlens\u00e9ggel, h\u0151sei egyt\u0151l egyig valami m\u00f3don l\u00e1zad\u00f3 fiatalok, akik … <\/p>\n