Granaszt\u00f3i eg\u00e9sz \u00e9letp\u00e1ly\u00e1ja valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s kett\u0151ss\u00e9get mutat: \u00e1lland\u00f3an b\u00facs\u00fazik valamit\u0151l, de igaz\u00e1n nem \u00e9rkezik meg sehov\u00e1. A m\u00falt, a nagypolg\u00e1ri \u00e9letforma, amit\u0151l \u00e9letvitel\u00e9ben, gondolkod\u00e1sm\u00f3dj\u00e1ban, tal\u00e1n m\u00e9g p\u00e1lyav\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ban is egyre ink\u00e1bb elhat\u00e1rolja mag\u00e1t, nem ereszti el: vele marad \u00faj, szabad \u00e9let\u00e9ben, \u00e9s a rendet k\u00f6veteli. \u00c9p\u00edt\u00e9sz lesz ugyan, “mert valamivel, ami k\u00edv\u00fcl van rajtunk, azonosulni kell, s mi alkalmasabb erre, mint egy v\u00e1ros”, de a rajta k\u00edv\u00fcl lev\u0151 vil\u00e1gban l\u00e9nyeg\u00e9ben mindig csakis \u00f6nmag\u00e1t, a saj\u00e1t hangulatait keresi. Egyr\u00e9szt szabadulna a mindent mag\u00e1nak k\u00f6vetel\u0151, \u00f6nmag\u00e1t semminek fenntart\u00e1s n\u00e9lk\u00fcll \u00e1tadni nem tud\u00f3 polg\u00e1ri individuum korl\u00e1tiit\u00f3l, m\u00e1sr\u00e9szt az \u00faj \u00e9letkeretek k\u00f6zt is r\u00e1d\u00f6bben l\u00e9t\u00e9nek visszavonhatatlan polg\u00e1r-volt\u00e1ra. “Tal\u00e1n minden \u00e9rdekl\u0151d\u00e9sem m\u00e1sok ir\u00e1nt val\u00f3j\u00e1ban a magam ir\u00e1nti \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s volt, minden v\u00e1rakoz\u00e1som m\u00e1sokt\u00f3l a magamra vonatkoz\u00f3 v\u00e1rakoz\u00e1s.” – vallja egy hely\u00fctt.<\/p>\n\n\n\n
Tulajdonk\u00e9ppen ez vezeti el Granaszt\u00f3i a sz\u00e9pirodalomhoz is; kialak\u00edt mag\u00e1nak egy saj\u00e1tos, essz\u00e9hez hasonl\u00f3 m\u0171fajt, amelyben mindenkori \u00f6nmag\u00e1t igyekszik megrajzolni. Sz\u00e1m\u00e1ra azonban nem az esem\u00e9nyek eml\u00e9kiratba ill\u0151, t\u00e1rgyszer\u0171 r\u00f6gz\u00edt\u00e9se a fontos, hanem sokkal ink\u00e1bb az, ahogyan az eml\u00e9kezetben az elm\u00falt dolgok meg\u00edt\u00e9l\u00e9se, az \u00e9n<\/em> viszonyul\u00e1sa az egykori \u00e9n<\/em>hez v\u00e1ltozik, ahogy az eml\u00e9kez\u0151 \u00e9n<\/em> lassan r\u00e1\u00e9bred az id\u0151 dimenzi\u00f3j\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n Granaszt\u00f3i P\u00e1l els\u0151, \u00e9s mindm\u00e1ig legjobb k\u00f6tet\u00e9t a Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> (1961) is pl. \u00e9ppen ez\u00e9rt nem az \u00e9let\u00fat kronol\u00f3gi\u00e1j\u00e1t k\u00f6veti, hanem a visszatekint\u0151 tudat hangulatokat, k\u00e9peket k\u00f6zvet\u00edt\u0151 kiemel\u00e9seit, reflexi\u00f3it. Tal\u00e1n ez is a magyar\u00e1zata annak, hogy a k\u00f6nyv n\u00e9h\u00e1ny fejezete k\u00e9s\u0151bb k\u00fcl\u00f6n, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 k\u00f6tetk\u00e9nt is megjelent (Liane,<\/em> 1962; Ifj\u00fakor a Belv\u00e1rosban,<\/em> 1974)<\/p>\n\n\n\n A Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> l\u00e9nyeg\u00e9ben egyetlen t\u00e9telt emel rendez\u0151elvv\u00e9, miszerint az “ember eg\u00e9sz\u00e9ben m\u0171: m\u0171ve \u00f6nmag\u00e1nak \u00e9s az \u00e9letnek, az id\u0151nek”, m\u0171, amely az id\u0151ben gyarapodik, mint ahogy az igazi v\u00e1rosok is pl., amelyeket \u00b4sz\u00e1zadok \u00e9p\u00edt\u0151munk\u00e1ja k\u00e9pes csak l\u00e9trehozni. Granaszt\u00f3i az egym\u00e1sra rak\u00f3dott r\u00e9tegekb\u0151l egy r\u00e9g\u00e9sz alaposs\u00e1g\u00e1val igyekszik felt\u00e1rni saj\u00e1t \u00e9let\u00e9nek egy-egy \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 t\u00f6red\u00e9k\u00e9t, hogy azt\u00e1n a darabok az id\u0151ben \u00fajra eg\u00e9ssz\u00e9 \u00e1lljanak \u00f6ssze, jelenlegi \u00f6nmag\u00e1v\u00e1. Az egyes eml\u00e9kt\u00f6red\u00e9kek ellent\u00e9tesen kapcsol\u00f3dnak egym\u00e1shoz, m\u00e9gpedig \u00fagy, hogy szinte mindig valami furcsa k\u00f6zb\u00fcls\u0151 \u00e1llapot j\u00f6n l\u00e9tre valahol rend \u00e9s szabads\u00e1g, r\u00e9gi \u00e9s \u00faj, felsz\u00ednes \u00e9s elm\u00e9ly\u00fclt, val\u00f3s\u00e1g \u00e9s m\u00edtosz, n\u00e9met \u00e9s magyar stb. hat\u00e1r\u00e1n: “M\u00e9gis \u00fagy hiszem, val\u00f3j\u00e1ban az\u00e9rt k\u00f6nnyebb\u00fcltem meg, mert megszabadultam valamit\u0151l, ami \u00edgy vagy \u00fagy, mindig lec\u00f6vekelt, f\u00f6ldh\u00f6z h\u00fazott, b\u00fatorokhoz, h\u00e1zakhoz, t\u00e1jakhoz k\u00f6t\u00f6tt. Ami \u00e9nem egyik r\u00e9szek\u00e9nt mindig \u00f3vatoss\u00e1 tett, elriasztott a kalandokt\u00f3l, a mer\u00e9sz elhat\u00e1roz\u00e1sokt\u00f3l, a hirtelen v\u00e1ltoz\u00e1sokt\u00f3l. Ami miatt vonz\u00f3dtam a r\u00e9gi h\u00e1zakhoz, \u00e9s idegenkedtem az \u00fajakt\u00f3l, holott ezek\u00e9rt \u00edr\u00e1saimban s\u00edkra sz\u00e1lltam – ami miatt nem lettem val\u00f3s\u00e1gos \u00e9p\u00edt\u00e9sz. Ami miatt nem tudtam elmenni az orsz\u00e1gb\u00f3l. Az a valami \u00fagy m\u0171k\u00f6d\u00f6tt mindig bennem, mint a kett\u0151s \u00f3ras\u00falyok: az egyik lesz\u00e1ll, \u00e9s felh\u00fazza a m\u00e1sikat, de a m\u00e1sik nem hagyja lent, mert az sz\u00e1ll le \u00e9s h\u00fazza fel emezt. \u00cdgy sz\u00e1llta-s\u00fcllyedtem \u00e9n is mindig j\u00f6v\u0151 \u00e9s m\u00falt, \u00faj \u00e9s r\u00e9gi h\u00e1zak \u00e9s meghitt otthonok k\u00f6z\u00f6tt – val\u00f3j\u00e1ban tal\u00e1n az \u00e9p\u00edt\u00e9szet \u00e9s az irodalom k\u00f6z\u00f6tt is -, \u00e9s sohasem rugaszkodhattam el eg\u00e9szen (…).”<\/p>\n\n\n\n A Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> Proustra el\u00e9 k\u00e9sztet\u0151, hatalmas er\u0151fesz\u00edt\u00e9s, amelyben a tudat minden lehets\u00e9ges m\u00f3don \u00f6nmag\u00e1t igyekszik az id\u0151ben megragadni. Alakokat rajzol meg, bar\u00e1tokat, a sz\u00fcl\u0151 h\u00e1z vil\u00e1g\u00e1t, Olg\u00e1t, a k\u00e9s\u0151bbi feles\u00e9get, \u00e9p\u00edt\u00e9sz k\u00f6r\u00f6ket, a nagysz\u00fcl\u0151ket, szerelmeket, b\u00e1li hangulatokat, utaz\u00e1sokat, iskol\u00e1t \u00e9s munkahelyet stb., \u00e9s k\u00f6zben \u00e9rezhet\u0151en egyed\u00fcl arra koncentr\u00e1l, hogy ne tegye a fant\u00e1zia j\u00e1t\u00e9k\u00e1v\u00e1 a a saj\u00e1t m\u00faltj\u00e1tt, ugyanakkor ne is rugaszkodjon valamif\u00e9le t\u00e9nyszer\u0171 le\u00edr\u00e1shoz. Sz\u00e1m\u00e1ra csak az l\u00e1tszik egyed\u00fcl fontosnak, hogy ne csak el\u0151hozza a meg\u00e9lt dolgokat, hanem egyben min\u0151s\u00edtse is azokat, \u00e9s ez\u00e1ltal rendet teremtsen az egym\u00e1sra tornyosul\u00f3 \u00e9leteml\u00e9kek kusza sz\u00f6vev\u00e9ny\u00e9ben, \u00f6nmag\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n R\u00e1ismerni jelenkori v\u00e1gyainkra, vonzalmainkra a m\u00falt eml\u00e9kei k\u00f6zt, ez jelenti val\u00f3j\u00e1ban a “megtal\u00e1lt id\u0151t” Granaszt\u00f3i sz\u00e1m\u00e1ra is. “A val\u00f3s\u00e1gnak (…) az ig\u00e9nye vagy hi\u00e1nya t\u00e1vol\u00edt t el t\u00f6bbnyire a n\u0151kt\u0151l s\u0151t az emberekt\u0151l is, mert a legritk\u00e1bban azok, olyanok, mint amilyennek l\u00e1tszanak, vagy k\u00e9pzelem \u0151ket” – \u00edrja pl. egyik k\u00e9s\u0151bbi cikk\u00e9ben, \u00e9s tulajdonk\u00e9ppen ugyanezt ismeri fel a saj\u00e1t m\u00faltj\u00e1ban is: a Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> egyben a csal\u00f3d\u00e1sok, k\u00e9pzelet \u00e9s val\u00f3s\u00e1g konfliktus\u00e1nak tudatos\u00edt\u00e1sa is.<\/p>\n\n\n\n A k\u00f6tet tal\u00e1n legkit\u0171n\u0151bb r\u00e9sze a Liane<\/em> c\u00edm\u0171 fejezet, “egy \u00e9rzelmi t\u00f6rt\u00e9net”, amelyet a t\u00f6bbin\u00e9l szerkezet\u00e9ben z\u00e1rtabbnak, hangulat\u00e1ban \u00e9l\u00e9nkebbnek, reflexi\u00f3iban m\u00e9lyebbnek \u00e9rz\u00fcnk; els\u0151sorban az\u00e9rt, mert a polg\u00e1ri gondolkod\u00e1sm\u00f3d, magatart\u00e1s igazi gy\u00f6kerei a legtiszt\u00e1bban a szerelemben, pontosabban az igazi szerelem k\u00e9ptelens\u00e9g\u00e9ben mutatkoznak meg. Granaszt\u00f3i pontos, fegyelmezett, t\u00falz\u00e1sokat ker\u00fcl\u0151st\u00edlusa szinte ellent\u00e9te a mondanival\u00f3 robban\u00e1sig fesz\u00edtett \u00e9rzelmi t\u00f6lt\u00e9s\u00e9nek. St\u00edlusnak \u00e9s mondanival\u00f3nak ebb\u0151l a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s kett\u0151ss\u00e9g\u00e9b\u0151l bomlik ki azt\u00e1n a k\u00f6z\u00f6s nyarak eml\u00e9ke, a t\u00e1nciskola eg\u00e9szen finoman felv\u00e1zolt l\u00e9gk\u00f6re, Liane var\u00e1zsa. Ugyanakkor itt jut el Granaszt\u00f3i a polg\u00e1ri individuum v\u00e1ls\u00e1g\u00e1nak legm\u00e9lyebb ismeret\u00e9ig is, amennyiben Liane ir\u00e1nti szerelm\u00e9ben r\u00e1d\u00f6bben az \u00f6nmag\u00e1t semminek teljesen odaadni nem tud\u00f3 polg\u00e1r korl\u00e1taura: “Furcsa, hogy engem mindig jobban szeretnek, mint ahogy \u00e9n szeretek” – mondja Liane, ugyanakkor a csak birtokl\u00e1sra k\u00e9pes elbesz\u00e9l\u0151 “\u00e9n” merevs\u00e9ge Liane csal\u00e1dja ir\u00e1nt l\u00e9nyeg\u00e9ben ugyanezt t\u00fckr\u00f6zi: “(…) restelltem, hogy tan\u00fai az \u00e9n v\u00e1gyaimnak”.<\/p>\n\n\n\n A Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> \u00e9p\u00edt\u00e9szetr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 fejezetei r\u00e9szben kapcsol\u00f3dnak Granaszt\u00f3i egy\u00e9b \u00e9p\u00edt\u00e9szeti tanulm\u00e1nyaihoz, bizonyos m\u00f3don magyar\u00e1zz\u00e1k \u00e9s ki is eg\u00e9sz\u00edtik azokat (\u00c9szak \u00e9s D\u00e9l az eur\u00f3pai \u00e9p\u00edt\u0151m\u0171v\u00e9szetben,<\/em> 1942; Elavult v\u00e1rosr\u00e9szek \u00fajj\u00e1\u00e9p\u00edt\u00e9se<\/em>, 1946; Eur\u00f3pai \u00e9p\u00edt\u00e9szet<\/em>, 1947; Nagy-Budapest v\u00e1rosrendez\u00e9se<\/em>, 1948; Morfol\u00f3gia probl\u00e9m\u00e1k a magyar v\u00e1ros\u00e9p\u00edt\u00e9sben<\/em>, 1957 stb.) \u00c9p\u00edt\u00e9szeti l\u00e1t\u00e1sm\u00f3dj\u00e1ban Granaszt\u00f3i l\u00e9nyeg\u00e9ben azt az utat k\u00f6veti, amit egyik legkor\u00e1bbi, A v\u00e1rosok sorsa a huszadik sz\u00e1zadban<\/em> (1937) c\u00edm\u0171 cikk\u00e9ben kijel\u00f6l: “A v\u00e1rosokat csakis mint \u00e9l\u0151 \u00e9s \u00f6nmagukat folyamatosan \u00fajj\u00e1teremt\u0151 organizmusokat foghatom fel.” (Az \u00e9p\u00edt\u00e9szet ig\u00e9zet\u00e9ben <\/em>(1966))<\/p>\n\n\n\n K\u00e9s\u0151bbi keretei is valami m\u00f3don mindenk\u00e9ppen a Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em>t k\u00f6vetik, r\u00e9szben azzal, hogy azt magyar\u00e1zz\u00e1k, r\u00e9szben pedig azzal, hogy ott folytatj\u00e1k, ahol a Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa <\/em>abbamaradt.<\/p>\n\n\n\n A M\u00fal\u00f3 vil\u00e1gom<\/em> (1970) hosszasan foglalkozik egyr\u00e9szt az elbesz\u00e9l\u00e9s probl\u00e9m\u00e1ival, ugyanakkor tartalmaz t\u00f6bb essz\u00e9t, tanulm\u00e1nyt is mindarr\u00f3l, ami Granaszt\u00f3i \u00e1ltal\u00e1ban foglalkoztatja: v\u00e1rosokr\u00f3l, k\u00f6nyvekr\u0151l, zen\u00e9r\u0151l, k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetr\u0151l, \u00e9p\u00edt\u00e9szetr\u0151l. L\u00e9nyeg\u00e9ben ugyanerr\u0151l sz\u00f3l az Alakok, \u00e1lmok<\/em> (1974) c. k\u00f6tet is, csak tal\u00e1n azok a koncentrikus k\u00f6r\u00f6k, amelyek itt is valahonnan a Vallom\u00e1s \u00e9s b\u00facs\u00fa<\/em> vid\u00e9k\u00e9r\u0151l erednek, m\u00e9g messzebb vezetnek; \u00faj sz\u00ednpadon, a 40-es \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n lehet\u00fcnk tan\u00fai l\u00e9nyeg\u00e9ben ugyanannak a “dr\u00e1m\u00e1nak”; itt m\u00e1r m\u00e1sok az alakok, neves \u00e9p\u00edt\u00e9szek, \u00edr\u00f3k, fest\u0151k, de a l\u00e1t\u00e1sm\u00f3d az el\u0151z\u0151ekhez nagyon hasonlatos, s\u0151t az ezut\u00e1n k\u00f6vetkez\u0151kh\u00f6z is. (Az id\u0151 \u00e9s a m\u0171vek<\/em>, 1974; Kar\u00e1csony Mallorc\u00e1n,<\/em> 1978; Hitek \u00e9s tanok<\/em>, 1979)<\/p>\n\n\n\n Mindenesetre csak kevesek k\u00e9pesek az ism\u00e9tl\u0151d\u0151 t\u00e9m\u00e1kban is annyi \u00faj sz\u00ednt, hangulatot felfedezni, mint Granaszt\u00f3i. Csak kevesek tudnak v\u00e1rosokr\u00f3l olyan szeretettel \u00edrni, mint \u0151, aki az egym\u00e1sra rak\u00f3d\u00f3 t\u00e9rbeli form\u00e1kban az id\u0151t \u00e9li meg tragikusan, f\u00fcstt\u00e9 v\u00e1lt eml\u00e9keit, b\u00facs\u00faz\u00f3, de meg nem \u00e9rkez\u0151 \u00f6nmag\u00e1t, hiszen “leomlott h\u00e1zakat, mint az Egyetem utcait, \u00fajra, m\u00e1sk\u00e9nt fel lehet \u00e9p\u00edteni, de mit lehet tenni \u00f6nmagunkkal, akikben az emeletek a m\u00faltb\u00f3l megvannak, s az \u00faj, tov\u00e1bb\u00e9p\u00edtett emeletek sem lesznek igaz\u00e1n m\u00e1sok, mint mi magunk vagyunk”.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Granaszt\u00f3i eg\u00e9sz \u00e9letp\u00e1ly\u00e1ja valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s kett\u0151ss\u00e9get mutat: \u00e1lland\u00f3an b\u00facs\u00fazik valamit\u0151l, de igaz\u00e1n nem \u00e9rkezik meg sehov\u00e1. A m\u00falt, a nagypolg\u00e1ri \u00e9letforma, amit\u0151l \u00e9letvitel\u00e9ben, gondolkod\u00e1sm\u00f3dj\u00e1ban, tal\u00e1n m\u00e9g p\u00e1lyav\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ban is egyre ink\u00e1bb elhat\u00e1rolja mag\u00e1t, nem ereszti el: vele marad \u00faj, szabad \u00e9let\u00e9ben, \u00e9s a rendet k\u00f6veteli. \u00c9p\u00edt\u00e9sz lesz ugyan, “mert valamivel, ami k\u00edv\u00fcl van rajtunk, azonosulni kell, … <\/p>\n