onKontext

Lehetne magán vélemény, de azért a Springer-Verlag tevékenysége annyira meghatározó, hogy tekintsük ezt a kijelentést úgy, hogy mindannyiunkat megszólított vele: “Legyünk mindannyian cionisták!” Jó, de miért? Mert ez lenne a zsidó önazonosság. Már ez sem állja (állná) meg a helyét, hiszen bizonyítottan nem minden magát zsidónak valló ember cionista. Persze, a dolgot meghagyom a zsidóknak, vitassák ők ennek helyességét.

A kiadó viszont nemcsak a zsidóknak (zsidókért?) van, jelentős befolyást gyakorol a kiadói tevékenységén keresztül széles rétegekre.

Mit einem Portfolio von über 2.700 Fachzeitschriften und über 220.000 Büchern ist Springer ein weltweit führender Anbieter akademischer und wissenschaftlicher Publikationen . Wir unterstützen Autoren dabei, wirkungsvolle Forschungsergebnisse zu veröffentlichen, ermöglichen Lesern den Zugang zu vertrauenswürdigen Inhalten und arbeiten mit Institutionen und wissenschaftlichen Gemeinschaften zusammen, um den Wissensfortschritt weltweit zu fördern.

Remélem, hogy aki erre a “zenére” táncol legalább tisztában van azzal, hogy ki a szerző (Theodor Herzl), ki (volt) a fő politikai támogatója (Balfour és Rothschild) és kik jelenleg a legkiemelkedőbb művelői (Netanjahu és kabinetje pl.) valamint (akár magyarországi) szimpatizánsai (Orbán és pártja pl.).

Az Orbán-lemez lejárt (meguntuk?), hogy az újabb sláger milyen lesz (magyar-nóta?), nem tudom. Élvezem a csendet jelenleg. A “fidesz-zenekultúra” immár védett, látogatható kiállítássá lett, ahol az elnöki kézjegy mutatja, hogy itt még a “nyulakat” “tigriseknek” nevezik. Talán jön majd valamikor a nosztalgia, aztán a mindennapjainkban a “déjà-vu”, a velünk élő (hozzánk oly elemi erővel tapadó) múlt.

És ebben az édes, tavaszi szellős hangulatban hiányolom a fogalmi tisztaságot (tisztán látást), és talán kevesebb érzelmi “tiszaságot” tartanék előbbre vezetőnek. Kezdjük talán azzal, hogy ne fessük át állandóan a valóságot (ne hazudjunk magunknak se!), maradjon bár a férfi férfi, a nő nő, az igen igen, a nem nem, de ugyanakkor a “nyúl” is az, ami, ne akarjon pl. “tigrisként” csodálatot kelteni bennünk.

Közismert a filozófiai gondolkodásban, hogy többféle szabadság-fogalmat tételez, az irányultságát tekintve pedig kettőt: szabadság valamitől (Freiheit von) és szabadság valamihez (Freiheit zu). Örömteli látni a politikai színpadon is, hogy felgyorsultak az események, mindenki szeretne szabad lenni (szabadulni) végre. Az alakuló “szikla”-kormány egészségügyi minisztere bejelentette a legelső munkanapján, hogy megvan, ki fogja őt (és a magyar egészségügyet – egészségünk ügyét) jó (hasznos?) tanácsokkal ellátni.

A sietség bámulatos, a megjelölt személy pedig igen figyelemre méltó – “szabadulni” és az új irányban meglelni (visszalelni) a szabadságot. Tudjuk, megtapasztaltuk, hogy mitől kell (kellene) szabadulni, de hogyan?

Nos, Karikó Katalin személyében lehet némi elképzelésünk, hogy mi minden csodálatos dolog történik (történhet) velünk. Személyét nem kell külön bemutatni (már maga is megtette éppenséggel a könyvében) ill. a magyar újságírás egyik “független” orgánuma, a 24HU példátlan himnuszokban dicsőítette.

Emlékeztetőül, ugyanez az orgánum hozta le Orosz Beatrix cikkét, hogy “újra kellene oltani a magyarokat”. A nevezett személy sem akárki, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratóriumának az igazgatója, elismert szakember.

Újra oltani természetesen azzal a csodálatos DNA-oltóanyaggal, amely (nagyon) sokaknak lehetővé tette, hogy idő előtt a mennyországba jussanak. Talán ezért is kedvelte meg Ferenc pápa, a Covid-elleni DNA-oltóanyag egyik fő szószólója, a tudósasszonyt, és nevezte ki Karikó Katalint (aki ekkor már a BionTech gyógyszeripari vállalat alelnöke) a Pápai Életmentő Akadémia rendes tagjává.

Hát akkor minden rendben van. Már az egyik svájci szabadsajtós orgánum sem talál semmi kivetni valót , megemeli a svájci sapkáját Karikó Nobel-díja előtt:

Aztán, ha belevesszük az egészbe Bill Gates “önfeláldozó” (altruista) projektjeit az egészségügy terén, cégét a GAVI-t (The Bill and Melinda Gates Foundation), amely ismert tevékenységet folytatott a járványok (nem csak a Covid) körül, és hogy a tudósasszony természetesen jó viszonyban volt Gates egész kapcsolatrendszerével.

Az előző (Orbán) kormány ugyan bátran oltatta magyar honfitársaimat a jótékony mRNA-oltóanyaggal, az új (Magyar) kormány – úgy tűnik – tett egy nagy “tánclépést” a módszeres DNA-technológia bevezetéséhez. Köszönöm, nem kérek belőle.

Az identitás-kérdés az utóbbi időben divatos foglalatoskodás vitafórumokon, iskolai nevelésben, ideológiai kakaskodásban – lényegében léten-nyomon, szinte mindenütt.Rengeteg vetülete van (lehet), talán a legtolakodóbb a nemi (ön)azonosság kérdése. Magánügy vagy (immár) közügy? Netalán ideológiai csatatér, hogy a Juliska ne legyen (lehessen) hirtelen Jancsika, mert ő butácska így gondolta szertelen. Nem, hát ne legyen, Juliska maradjon Juliska, meg a Jancsika is az, ami. Jó, nem kell engem meggyőzni, én is így látom (erre hajlok, nem amarra). – Mi legyen azonban a politikai Juliskákkal, akik hirtelen felismerik, hogy őket félreértették (?), ők már pedig Jancsik (ők a Janik), később (a beteljesedő korlátlan időben) a gondoskodó János bácsik ill. apánk bácsink (nem anyánk nénink). Jó , de mit kezdjünk a “liberálissal”, aki hirtelen (már java korában) felismeri, hogy ő nem is az, hanem valami más. Igen, persze, értjük, “panta rei”, minden változik, így önmegítélésünk is, nincs mit ezen csodálkozni. Van viszont egy biztos (változatlan) magja ennek az önazonosság-váltásnak: a “hazaszeretet”, az volt, van és lesz – a “hazaszeretet”, pontosabban a fogalom mint olyan, marad, amivel megtöltjük (a “duma”), az “szalad” (változik). A “tölteléknek” széles a választéka immár, az “agymosottaknak” különesen ízlik a “rezsicsökkentő” variáns. A “covidos” sem volt rossz, de megemlíthetjük éppúgy a “hálaérző” változatot, amikor megemlékezünk egy sármos gazemberről, akinek még szobrot is állítunk. Aztán hadd ne soroljuk a “sameszdeklist” meg a “cionista-zászlóst” … és még mi minden jó jöhet, ha az önazonosság-orgiának nem vetünk (vetnénk) véget. A nép (plebs) pedig legyen büszke a politikai Janikákra, hiszen nyugodt, békés világot varázsoltak köréje, úgyhogy már ezután sem kell töprengenie (gondolkodnia), a Párt megteszi helyette.