(1976…)
Ha “ág” akarsz lenni, nem tagadhatod meg a “törzset”, ha pedig “törzs” leszel, te hajtasz “ágat”
A “nagyság” lemondással jár, de nem minden lemondás (legyen bármekkora is) vezet “nagysághoz”.
A saját helyeden állj, akkor állsz a legjobb helyen!
Korunk az individualizmusnak kedvez. Egészen pontosan a kiábrándult, meghasonlott individualizmusnak.
Minden állítás lényegében két állítás. Minden hamis állítás lényegében két hamis állítás. Gondold meg!
Az embereket maradandóan csak valaminek (és ez a “valami” ált. társadalmi) a tagadása hozza össze. Tévednék talán?
Ne azt lessétek talpnyalók, hogy kinek mi nem tetszik! Azt kellene néznetek, hogy kinek mi miért nem tetszik! Bár ti csak talpnyalók vagytok – éppen ezért.
A nincs tette eddig is naggyá az irodalmat, csakhogy ezt a mai íróink nem merik vállalni. A van-t megírni mindig (valamiképpen) hazugság. A nincs-bők kell mindig a jövőnek kialakulnia. A jövő pedig minden becsületes írói szándék célja kell, hogy legyen.
A marxista irodalomtudomány túlzott társadalom-centrikussága a szürke tömeg szintjére juttatja az irodalmat, amelynek mindössze két komponense van (lenne): a fekete és a fehér. A befogadó művészet(elmélet) figyelmen kívül hagyja (a társadalmi vonatkozást), számára a befogadott világ a lényeges. Sok mindenhez , ami kétségkívül irodalom, sőt remek irodalom, nem tud hozzányúlni (hozzáférni).
A marxista esztétika műelemzései (sokszor) nevetségesek…
Az ember értékét a nyomában támadt űr mutatja a legbiztosabban. Űrt pedig minden ember hagy maga után.
Túl sok a zaj, és ennek túl kevés az értelme – ez az én bajom!
A forradalmak után aztán minden hazugság kiderül. A forradalmak után a törpék nemzedéke következik.
Az igazi élet: szolgálat
Az élet legnagyobb kérdése a halál.
A demokrácia álmaink kegyes csalása, amit aztán a politikusok ki is használnak.
A gyengeség nem ránk oktrojált függés-e?
Az én egyeduralomra tör, a szeretet megosztja mindenét.
Egyre kevesebb dolgot látunk manapság élőben, hanem a technika közvetítésével. Ez is az elidegenedés egyik sajátos tényezője?
Az író az a bolond, aki állandó idegfeszültségért, állandó önpusztításért lesz önmaga krónikása. A végsőkig megélt élet sanyarúsága és a Mű halhatatlansága – csak írói-művészi lelki hőfok képes produkálni és elviselni.
Valami határozottat mindig csak leszűkítéssel lehet mondani.
Túl szabad voltam én eddig ahhoz, hogy szabad legyek.
Értelmet a jelenségeknek mindig az összefüggés ad – mondta Király István a szemináriumi órán.
Az ellenzéki ember mindig józanabb tud lenni.
Önpusztitók vagyunk mi mindannyian, mint mindenki, aki jobb sorsra született.
Nincs olyan ténye a világnak, amit még nem cáfoltak volna meg; és nincs olyan cáfolata a világnak, amely ne élne tovább mindennapjainkban.
Nyomasztó teher, ha valahol túl sok a múlt.
A statisztika csak középszerű ember érve lehet.
A mai ember válságának egyik jelentős tünete a szintézis képtelensége.
A nagyság lényegében az önmagunkkal szemben támasztott igény.
Embernek lenni, tehát ösztönlénynek és szellemlénynek egyszerre, már önmagában irónia.
Ahol formát nem tudnak újítani, ott újítanak tartalmat.
Sokszor mondják, hogy az igazság egyszerű. Nem, ez tévedés. Egyszerűek csak az igazság sztereotípiái lehetnek. Az igazság maga mindig nagyon összetett, bonyolult.
(1979)
Úgy látom pillanatnyilag, hogy igazi lényegi jelentést a dolgokról csak analógiával vagyunk képesek adni.
A mi korunkban az igen és a nem túl közel került egymáshoz.
(1980)
Szabadság kétféleképpen lehetséges: vagy innen valamin, vagy túl valamin. Az előbbi megalkuvásnak hat, az utóbbi kíméletlenségnek tűnik.
Az nem baj, hogy rossz úton járunk, tévelygünk. A baj csak az, hogy gyengék vagyunk változtatni, beletörődünk hibáinkba.
Az ember mindenképpen reménytelenül elveszett, akkor is ha “benne van” a dolgokban, akkor is, ha a dolgok “között” áll.
A “zseni” (fogalom) a köznép felismerése, hogy nem tud felnőni a dolgokhoz.
A gondolat pluralista – az érzés v. cselekvés nem. A gondolat manipulálható – az érzés vak – a cselekvés józanabb valóság.
(1981)
A hazugság és a valóság átesztétizálásának viszonya
A világ legideálisabb “munkakapcsolata”: a tehetségtelen kezébe adj hatalmat, a hozzáértőt pedig tedd alattvalójává!
A félelem a semmiről való gondolkodással kezdődik.
“Alles Wissen geht von einem / Zweifel hervor und endigt / in einem Glauben.” (Marie von Ebner-.Eschenbach)
A. sport egyre nagyobb szerepet kap az ember életében; az elveszett transzcendenciát, pontosabban az elveszett abszolút célt feledteti; orvosság, méghozzá narkotikum.
Egy népnek, hogy megújuljon, hogy felvirágozzék önmagából – csakis önmagából- kell erőt vennie. Nem idegen eszmékből, hanem a sajátjából.
(1986. okt. 24.)
Tegnap (volt) a forr. évfordulója. A legnagyobb bűn itt ez a céltalan vegetálás.
(1986. nov. 10.)
Később kiderül, hogy az évek, amelyeket nehezen várunk, amelyeket a sorstól -úgy véljük- előbb ki kell érdemelnünk, oly becsesek a számunkra. Ilyenkor érezzük igazán a múló pillanat igazi súlyát, a mulandóság értékteremtő mozzanatát.
(1987. jan. 20.)
Egy értékeket lábbal tipró világban – mint amilyen a mienk itt és most- talán nehezebb mint bármikor ezelőtt az alkotó tevékenység. Vagy éppen ez lenne a könyörtelen felhajtóerő?
(1987. márc. 5.)
A jó nem velünk született tulajdonság, hanem csak nehezen megszerzett valami. Azok az elméletek, amelyek az ösztönöket, a “természetes embert” , a velünk születettet állítják a középpontba, egyúttal a rosszat teszik meg gondolatkörük, filozófiájuk , világlátásuk alapkövévé.
(1987. márc. 14.)
Az élet szüntelen vergődés két véglet között.
(1987. márc. 15. – vasárnap)
A magyar forradalom napja. Mi lenne itt, ha mindez meg is valósulhat. Bár az is igaz, hogy mi túl sokat várunk az ilyen hirtelen, váratlan, egyik napról a másikra mindent megoldó változásoktól. Azért Széchenyi igazára is gondolnunk kellene.
(1987. márc. 26. csütörtök)
Mi okozza vajikon, hogy olyan tiszta igazságokat , mint a szeretet, jóság kikezdik, elvetik? Az emberektől jön ez az egész, hogy ma már banalitásként hat a természet szépségéről elmélkedni? A föld növényeiről, állatairól, az ég madarairól, az egész harmóniájáról. Miért van az, hogy egyesekben él a vágy ezután a harmónia után, mások azonban csak gúnyosan nevetnek? oka világ örök ördögi fele?