A táj mint dermedt
pillanat,
zúzmarás, ködös, téli
idő;
látni sem látunk benne
messzire,
mégis megragad sejtelmes
módon;
csupasz fák, virágtalan rétek,
a föld hátán nagy barna
foltok,
mint rongyolt koldus az
utcasarkon,
csendesen, árván, csak van,
nem hivalkodik,
de egyszerre megérezzük, hogy
szenvedése és halála
új életnek a csírája,
már itt van az egész készen,
ebben a téli képben és
bennünk a ráértésben, hogy
tavasz lesz, mert közös
vágyunk, és benne minden
hitünk, hogy a halálra
a válasz mindenütt, tájban és
emberben a
feltámadás.
Bad Gleichenber,, 2024. der. 11.